Gaiman nevével először a Sandman
képregények kapcsán találkoztam, és már ott megmutatkozott az, hogy jó mesélő,
valamint az, hogy jól állnak neki a gúnyolódó, okos karakterek. Ott a Halál,
itt Loki. Már régen érlelődött, hogy képregényen kívül mást is olvassak a
szerzőtől, és végül az Északi mitológiára esett a választásom, ami kitűnő
választás volt kezdésnek.
Mondhatni a legjobb “kapudrog” volt Gaiman
hosszabb történeteihez, amit csak választhattam. Ismert mitológiai történeteket
dolgozott fel, gyúrt egységgé a saját stílusában. És abban mutatkozik meg az
író igazi erőssége, hogy egy ismert történetet is a saját képére tudott
formálni. Nem csak a skandináv mitológia agyonrágott eseményei tűntek elő a
sorok közül, hanem Gaiman saját, egyedi felfogása, az, ahogyan ő maga látja
ezeket a mitológiai eseményeket, alakokat. Nem könnyű dolog úgy írni ismert
dolgokról, hogy ne csak az legyen érdekes, hanem a mögötte lévő ember, az
alkotó is. Az Északi mitológia esetében szerintem ez sikerült.
Nagy erénye a könyvnek, hogy nem vág
rögtön a közepébe, hanem a Bevezetőben ismerteti, miről is lesz szó a regény
során, ismerteti a főbb karaktereket, ami olyan ember számára is élvezetessé
teszi a könyvet, aki nem ismeri a skandináv mitológiát. Csak ezután indulnak el
a történetek, amik nagyjából kronologikusak, jól illesztette a szerző egymás
után az egyes darabokat. Mindegyik főbb karakter megkapja a saját történetét. A
mellék karakterekről is eleget tudunk meg. A háttértörténeteket elegendő
részletességgel ábrázolja Gaiman a cselekmény előrehaladása közben, egy-egy
pármondatos jellemzéssel képes jól leírni karaktereket, felvillantani azt,
amiért érdekesek és érdemes olvasni róluk.
A karakterek közül Loki fogott meg a
legjobban, holott őt alapvetően nem szeretem, de Gaiman el tudta érni, hogy
megszeressem ezt a csintalan, mindig mindenkit megtévesztő, alapvetően
feketebárány figurát. Általában az ilyen típusú szereplőket nem szeretem, de
Gaiman Lokija a szabályt erősítő kivétel. Akit még nagyon bírtam az együgyűsége
ellenére, az Thor. Egyszerű, mint a Mjöllnir, de nagyon szerethető. Sokszor esztelenül
bátor, de nála még ez is pozitív tulajdonság.
Gaiman mesélő stílusa magával ragadó. Ha
meg emellé bónuszként valaki szereti a skandináv mitológiát, akkor ezt a
könyvet csak ajánlani tudom.
Értékelés: 4,5
----
Köszönöm,
hogy végigolvastad a bejegyzést! Ha tetszik, amit itt találsz,
feliratkozhatsz a blog rendszeres olvasói közé, illetve követhetsz
e-mailen is, hogy ne maradj le a további bejegyzésekről. További
tartalmakat találhatsz Facebookon, Instagramon és Twitteren is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése